Hallgasd és nézd
Gyár állott, most kőhalom – de itt nyithat ki Detroit techno klubja!
- Részletek
- Közzétéve: 2014. október 27. hétfő, 15:01
Az elmúlt tizenöt Detroitban tett látogatása alkalmával Dimitri Hegemann minden alkalommal meglátogatta régi barátját, a Fisher Body 21-t.
“Régóta tartjuk a kapcsolatot” – mondja a 60 éves berlini Hegemann. “A Fisher Body az első igazi szerelmem.”
A Fisher Body 21 egy elhagyatott, hat emeletes épület amelyet teljes egészében graffiti borít, az ablakok mind összetörtek és az állami hatóságok szerint veszélyesen szennyezett is. 1919-ben épült, a korábbi autó üzem részeként funkcionált de mint tudjuk a GM két évtizeddel ezelőtt bezárt.
De ahol mások egy lerombolásra váró épületet látnak, ott Mr. Hegemann és barátai előtt egy elhagyott amerika város újjászületésének első lépési körvonalazódnak. Egy azbeszttal töltött rom, de azt mondja, “van egy különleges aurája … és terveim vannak vele.”
Hegemann nevét ha valaki nem ismerné… Nos ő a legendás berlini szórakozóhely és lemezkiadó a Tresor alapítója, aki élen jár az úgynevezett Detroit-Berlin Connection projekt előkészítésében. Ennek lényege, hogy erőfeszítéseket tegyenek a városban korábban igen erős zenei szcéna fellendítésére, tulajdonképpen segítsenek újraéleszteni a legendát “Motor City”-ben. Detroitot a saját városukkal összehasonlítva a németek a leomlott a berlini fal utáni Berlint látják felelevenedni, azt mondják, hogy az összes hozzávaló rendelkezésre áll egy hasonló újjászületésre ahol az amerika underground kultúrális központja épülhet fel. Elhagyatott épületek, olcsó bérleti díjak és Detroit maga, mint márkanév.
Idén nyáron egy tucat berlini repült Detroitba, hogy egy ötórás konferenciát tartsanak arról a helyieknek, hogyan lett Berlin romos városa egy kulturális központ.
Voltak előadások a zenei kultúra ápolásáról, bemutatták azokat a lépések melyekkel megkerülve a bürokráciát az elhagyott épületek könnyen visszaszerezhetők.
Berlin és Detroit kapcsolata jóval mélyebb, mint a hidegháború idején. A berliniek vissza akarják fizetni Detroitnak azt, ami mára Berlin saját és egyik legfontosabb eleme: a techno zenét.
Hegemann egy Egyesült Államokba tett 1987-es túra alkalmával felfedezett egy demo albumot furcsa ipari hangokkal. Kíváncsian hívta fel címkére felvésett számot amin elérte a művészeket, néhány fiatal helyi DJ-t. “A hangok egy gyár hangjaira emlékeztettek.” – mondta. “Mint azt később megtudtam, Detroitban mindenkinek legalább az egyik rokona az autogyárban dolgozott.”
Hegemann megjelentette az album német lemezkiadójánál majd a Detroit-i DJ-ket mind meghívta, hogy játszanak Berlinben. Ahogy a berlini fal leomlott, szinte ugyanazzal a lendülettel töltötte meg a techno az éjszakai táncklubokat és a város elhagyatott tereit. “A Detroit techno volt az újraegyesítés zenéje” – mondta. “Ez volt a kulcs, ami a kelet- és nyugat-berlini gyerekeket újra összekötötte.”
A techno zene mára már hatalmas berlini klubokat tölt meg, melyek pénteken nyitnak és csak hétfőn zárnak. Ezek millió látogatót vonzanak minden évben.
Katja Lucker a Berlin Music Board (berlini zenei tanács), a kormány által finanszírozott intézmény vezetője, amely egyébként a város zenei életét is befolyásolja, azt mondta: mindkét város tisztviselőivel egyeztetve megpróbálják előteremteni a pénzügyi forrásokat egy német művészek számára épülő Detroit-i rezidenciára. Lucker – aki magasszárú Adidas cipőt valamint Detroit Tigers kabátot hord a hétköznapokban (!) – politikai megbízottként idén májusban járt Detroitban egy kirándulás alkalmával és a várost “gyógyító hely”-ként aposztrofálta, amely megfiatalítja a kiégett művészeket. “Az emberek kocognak az utcán, mert nincsenek autók,” mondta. “Ez annyira inspiráló.”
Raquel Castañeda-López Detroit városi tanácsának tagja, aki nemrég Berlinben járt és találkozott Luckerrel és Hegemann-val azt mondta: 100%-ig támogatja a készülő projekteket.
A Hegemann által alapított Tresor a világ leghíresebb techno klubjai közé tartozik. A klub a lebombázott Wertheim áruház egyik pincéjében épült a fal leomlása után, nagyjából 25 évvel ezelőtt.
Következő célpontjaa Fisher Body 21. A project sikeressége érdekében megkeresett egy Detroit-i ingatlan fejlesztő, egy ugyancsak ide való építészt és egy svájci alapítványt, akik mind segítségére lehetnek az elhagyott épületek átalakításában. Mr. Hegemann bízik benne, hogy a szennyeződés kérdéskörét meg lehet oldani. Amennyiben nem, azt mondta, figyelmét a szintén elhagyatott Michigan Central Station felé irányítja.
“A németek szeretete Detroit felé tapintható. Amikor itt jártak, ez szinte naponta és gyakran be is bizonyították” – mondta Walter Wasacz, egy Detroit-i zenei újságíró, aki a Mr. Hegemann egyik belső és talán legfontosabb helyi embere.
Véleménye szerint Detroit a németeknek nem mindig olyan vonzó.
Detroitban ugyanakkor néhányan azt mondják, hogy közszönik az érdeklődést a németek részről, a város bármilyen jellegű összehasonlításakor azonban elfeledkeznek több fontos kérdésről. Itt sokkal komolyabb problémákkal kell szembenézniük: ilyenek a bűnözés, a faji ellentétek és a gazdasági helyzet. “Persze, ezek adhatnak inspirációt,” mondta Cornelius Harris, a 25 éves Detroit techno-kollektíva, az Underground Resistance igazgatója. “De vannak olyan dolgok Berlinben, amire az itteni emberek csak vágyakoznak. Az összehasonlítás ebből a szempontból nem az igazi.”
Ed Siegel, Detroit-i fejlesztő, aki közben Mr. Hegemannak is dolgozik, azt mondta, nem egyértelmű, hogy miért lenne Detroitnak szüksége egy techno klubra. “Meg kell találnuk az egyensúlyt a romantikus változat és az között, amit az emberek itt valóban szeretnének” – mondta.
Az egykori kelet-berlini erőmű vezérlőtermében, ahol a piros bőr kanapék helyén mostnagy teljesítményű számítógépek vannak, Hegemann bemutatta terveit az 536.000 négyzetméteres elhagyott gyárról: pop-up éttermek, művészeti fesztiválok, egyéb munkaterület, techno club.
Felejtsük el azt ahogy az épület most kinéz, azt mondja, “csak a lélek ami számít.” Ahhoz, hogy a Fisher Body 21 helyén nemsokára egy techno klub épülhessen “vörös lámpákra és bitang hangrendszerre van szükség.”
Forrás: www.primate.hu
Szerző : Farkas Márton