PrimeFM

Teslawav: Ízléses dorbézolás - A GusGus új lemeze

Részletek

Közzétéve: 2014. július 18. péntek, 12:22

Van-e mindent elsöprő nagy momentum a GusGus új albumán? Lesz-e újabb Arabian Horse? Megéri-e habzsolni az élvezeteket? Rövid GusGus történelem + kritika.

"Nem ez az első alkalom, hogy látjuk a változást, újrakezdeni frissen, átrendeződve" - énekli Daníel Ágúst a GusGus legújabb, Mexico címet viselő nagylemezén, és ha létezik egyetlen mondat, ami leginkább jellemzi a 20 éve létező izlandi formációt, akkor biztosan ez az.

Hiszen már a gondolat is természet-idegen, hogy ez a ‘95-ben alakult, 12 fős, leginkább művészfilmekre specializálódott kollektíva mára a kölni techno birodalom, a Kompakt zászlóshajója lett. 20 év azonban rettentően nagy idő, és bár a Kompakt is betöltötte már ezt a kort, kezdeti éveikben még nem valószínű, hogy hallottak egymásról.

A reykjavíki székhelyű GusGus ugyanis igencsak experimentális vonalon indult neki a Nagy Útnak, és első, Polydistortion című lemezükkel leginkább a Massive Attack által kitaposott melankólikus trip hop ösvényen érezték jól magukat. És mivel a kor leghatásosabb indie kiadójánál, a 4AD-nél jelent meg a debütáló album, a GusGus szó hamar ismert lett a világban; a Polyesterday a tévében, a Believe a fesztiválokon, a Purple a klubokban vitte tovább a hírt, bár senki nem tudta, mit jelent. (Erről a mai napig városi legendák terjengnek: az egyik ilyen szerint egy régi német film női főhőse ejtette ki ilyen bénán a durumbúzából készült étel, a kuszkusz nevét, és ez tetszett meg az alapító tagoknak.)

https://www.youtube.com/watch?v=hVNJc4meSZc

Egyvalami állandó: a változás

Az első lemez után két évvel máris azonnal érezhető volt a váltás, a változás: a Polydisortion eretmetsző hangulatát egy sokkal életvidámabb miliő, a trip hopot pedig a lendületesebb break és letfield váltotta. Ez nagyon tetszhetett az akkor bagázsnak, hiszen nem csak egy, hanem egyből két (!) albumot is lehoztak ebben a szerepben - a This Is Normal-t és a GusGus vs. T-World-öt. Nem csak nekik tetszett: a Ladyshave óriás kedvenc lett az MTV-n, a hozzá készült klip (amit természetesen a társulat nem sokkal később kivált filmes tagjai, Stefán Árni and Siggi Kjartansson rendeztek) pedig igen hamar belépett a zenés videoklipek kult csarnokába.

https://www.youtube.com/watch?v=H-Pwk0u4aEo

Ha a videóban szereplő kopasz izlandi csóka ismerős lenne valahonnan, az nem a véletlen műve. Ő ugyanis ugyanaz a Daníel Ágúst, aki jelenleg is a GusGus férfi énekese, ám - ahogyan az együttes nagy része - az ezredforduló környékén ő is kiszállt a brigádból, hogy szóló karrierjét építgesse. A felállás szinte napról-napra változott, lettek hatan, de volt, hogy két főre zsugorodott a korábban akár még az izlandi foci-válogatottat is kitenni képes együttes (egy darabig még a mostanra teljesen más vonalon mozgó Emiliana Torrini is a GusGus-t erősítette). Végül ez a két fő, Stephen Stephensen (aka President Bongo) és Birgir Þórarinsson (aka Biggi Veira) teljesen az alapoktól formálta újra a hangzást, és jutottak el - pár évnyi kitérő és két útkereső album után - az akkor már a kölni techno-óriásként tetszelgő Kompakthoz 2009-ben.

Aktuális érzések, pillanatnyi ihlet

Az alapoktól történő újjáépítést a srácok úgy értették, hogy borzasztóan mélyről kezdenek mindent, aminek a végeredménye a 24/7 album lett, és bár nem ez lett a legsikeresebb kiadványuk, a GusGus új hangzását sikerült tökéletesen belőni: megtartották a csapat zenéjében mindig is nagy szerepet játszó szexuálisan túlfűtött hangulatot (nagy segítségükre volt ebben a visszatérő Daníel), a zenei alapot viszont az elektronika egy új, ismeretlen szintjére emelték.

A Kompaktnak - nem meglepő módon - tetszett az anyag, és hamar rá is bólintottak a következő lemezre, és milyen jól tették. A 2011-ben megjelent Arabian Horse nem csak a csapat messzemenően legsikeresebb lemeze lett, de a kiadónál is minden addigi csúcsot megdöntött.

 Az Over, a Selfoss és a címadó Arabian Horse (alább mindhárom meghallgatható a YouTube történetének egyik legjobb videójában) az egész világon hisztérikus rohamok százait váltotta ki, és hirtelen minden fesztivál ultragagyi lett, ha nem volt a GusGus a headlinerek között. Sejteni lehetett, hogy most már nem engedhetik meg maguknak, hogy csak az aktuális érzések, a pillanatnyi ihlet vezérelje a munkájukat. A hatalmasra duzzadt népszerűség miatt a média, a közönség és a kiadó is vigyázó szemekkel követi, mit művelnek a stúdióban, miközben tudják, ez a csapat hajlamos a radikális változásra, ami nem mindig válik előnyükre.

https://www.youtube.com/watch?v=e96lbFiG_k8

Képzeletben már el is költötte az évvégi bónuszt

A Kompaktnál persze vérprofik ülnek, de hanem lennének azok, akkor is elég lenne csak felcsapni a "Hogyan vezessünk be egy új zenei kiadványt a piacra - for dummies" című klasszikust,  ahol aranyba foglalt keretben díszeleg az első pont: "1. Az album megjelenése előtt dobd ki kislemezre a legütősebb zenét, és csinálj belőle slágert.” Hiszen ez már 3 évvel ezelőtt is működött, ott csak annyi volt a bibi, hogy bár az elsőként kinyomott Over tényleg nagy sláger lett, a legjobb és legnépszerűbb zene mégsem ez, hanem az Arabian Horse lett. Ez az a fajta baki, amit még el lehet nézni a marketingesnek.

Mindenesetre az új album hírével egyidőben meg is jelent az első kislemez, a Crossfade, és lett belőle nagy ujjongás, vidámság, örömünnep. Özönlöttek a kommentek a hivatalos Youtube csatornán, a marketinges pedig dörzsölte a tenyerét, és képzeletben már el is költötte az évvégi bónuszt. A Crossfade megjelenése után pár héttel menetrendszerűen érkezett a remixpakk (Dummies 2. pont: "2. A kislemez után rögtön küldj egy remixpakkot belőle.”), ami valóban ütős lett, leginkább Konstantin Siboldnak és Maceo Plexnek hála, és a pórnép ezzel a konccal el is tépelődött az album megjelenéséig, végül a csontig marcangolt Crossfade-del a szájában tolta lejátszóba az új albumot, a Mexico-t.

https://www.youtube.com/watch?v=SKLpL0y_FRE

Még mindig várjuk, hogy egy óriás fehércápa lenyeljen egyben

Már a legelső szerzeményben, az Obnoxiously Sexual-ban érezhető, hogy bár a szexuális attitűd továbbra is jelen van, a hangszerelés azonban más lett: kicsit lágyabb, finomabb, slágeresebb, mintha az utóbbi idő kényszeres trendjei President Bongoékat is elérték volna. Ha bárkinek is két ismerős kopasz brit figura képe villanna be zenehallgatás közben, az nem a véletlen műve. Az éneket előtérbe helyező diszkó ez, de szerencsére a túlzott cifraság hiányzik belőle, és emiatt szerethető marad. Szerethető, ám a különleges imádat érzése mégsem tör ránk, és ezt nem csak a nyitó zene mondatja. Az Another Life hasonló vizeken evickél tovább, bár minden egy kicsivel erőteljesebb: kontúrosabb magas hangok, rámenősebb szinti-dallamok, torzított férfi vokál és végre megjelenik a női is Urður Hákonardóttir (aka Earth) prezentálásában. A konklúzió pedig az, hogy ez így együtt mégis baromi jól szól.

Csörgedezünk tovább a lemezzel a vízben, miközben nem is érezzük rosszul magunkat, de még mindig várunk arra, hogy egy óriás fehércápa lenyeljen egyben. Ehelyett, mint egy lágyan simogató delfin-raj, szinte önmagukat ismétlő, énekes-diszkós dalok érkeznek, és bár tartottunk a változástól, most mégsem bánnánk ha lecsapna ránk a monszun. Ha az nem is, de kiadós nyári zivatarként megjön a korábban már említett Crossfade, és titkon bíztunk benne, hogy a marketinges - csak úgy, mint 2011-ben - megint nem a legjobb számot küldte a csatatérre, ezúttal azonban jó munkát végzett. A Crossfade tényleg bitang jó zene, ahol a főszerepet végre nem az ének kapja: klubos hangzás, trancy dallamok, uralkodó mélyek. És az az utolsó fél perc! Annyi erő van ebben az egyetlen dalban, hogy bárhogy is alakuljon a folytatás, ebből már rosszul nem jövünk ki.

https://www.youtube.com/watch?v=trqL3pzE8rg

Minden pillanata egyszerűen szép és boldog

Ám szerencsére nem kell végig a Crossfade erejére támaszkodnunk. Az Airwaves például tökéletesen reprezentálja, hogy az Arabian Horse óta merre tart(hat) tovább az együttes. Tartalmaz egy kicsit a Selfoss-ból és a Changes Come-ból, de érezhetően ott van az új lazább, kevésbé elmélyült vonal, és ezzel sincs semmi baj. Hasonló értékeket képvisel a This Is Not The First Time is, a dal, ahol a bevezetőben említett változásról énekel Daníel, és valóban, közeledve az album vége felé elkél egy kis magyarázkodás.

Merthogy a várva-várt momentum az album második részében, a God Application-nel érkezik meg, de nem monszun formájában csap le ránk: vihar helyett ezeregy színes kis pillangó emel ki minket a vízből, és repít minket tovább. Az úton, ahol még nem járt senki, és legyen az bármennyire is kanyargós és idegen, minden pillanata egyszerűen szép és boldog. Félelmetes, hogy mennyire fekszik ez az út a GusGus-nak, mert bár nem ezért szeretjük őket, ebben a 6 és fél percben minden korábbi elvárásunk tovaszáll.

https://soundcloud.com/kompakt/gusgus-application

Bármennyire is élvezted azt a röpke fülledt időszakot

Hogy mégse legyen semmi kétségünk afelől, hogy mit is hallgatunk, utolsó előtti zeneként érkezik a címadó Mexico, az album leghosszabb és egyetlen teljesen instrumentális darabja. Amíg Daníel és Urður pihennek, addig President Bongo és Biggi Veira szétszedik a házat. Tech alapok, acid elemek és trance-es eufória. Mindez igen furcsán hangzik, de amilyen meglepő, olyannyira izgalmas is, ahogy az egymástól idegen stílus-elemek és dallamok kiismerhetetlenül rétegződnek egymásra, egymásba. És most érezzük először igazán, hogy ebben a légkörben mozognak a legotthonosabban a srácok.

https://www.youtube.com/watch?v=HmahrKHVDFg

Főleg azok tükrében mondhatjuk ezt, amit a záró dalban, a This Is What You Get When You Mess With Love-ban kapunk, hallunk. Teljes zűrzavar, ami megint csak újabb kérdőjelekkel bombáz minket: mi ez, hogy került ide, és egyáltalán, miért? Rendben van ez is, de ahogy a nyitánytól eljutottunk a csodálatos csúcsponton keresztül a dübörgő Mexico-ig, értetlenül állunk, amíg lecsurog ez az utolsó 3 perc.

De az is lehet, hogy az utolsó szám hordozza magában a mindent elsöprő üzenetet: hogy bármennyire is érzed jól magad a nagy szerelemben, csapongsz egyik pillanatból a másikba, miközben habzsolod az élvezeteket; bármennyire is élvezted azt a röpke fülledt időszakot, a vége biztosan fájdalmasan rossz lesz. Pont mint ennél a lemeznél.

Szerző: Arany-Tóth Attila

Forrás:  http://teslawav.hu

http://teslawav.hu/izleses.dorbezolas.a.gusgus.uj.lemeze