Hallgasd és nézd
Cápától a háborúzó csillagokig
- Részletek
- Közzétéve: 2014. július 03. csütörtök, 09:47
Hálátlan dolog filmzene szerzőjének lenni, hiszen legritkább esetben figyelünk a cselekmények mögött felhangzó dallamokra. Ám van pár eset, amikor ezek maradandóra sikerednek, sokszor messze "túlélve" magát a filmet.
Cápa
„Daa-damm… daa-damm… dam-dam-dam-dam…” és így tovább. Legendás filmzene mindössze két hangból, egy legendás filmből, mely után nemhogy a tengerbe, de még a fürdőkádba is alig merészkedünk be. A mindössze második filmjét rendező Steven Spielberg már ekkor John Williams zeneszerzővel dolgozott együtt, aki hátborzongatóan ültette a fülünkbe a vízfelszín alatt közeledő fenevad rémképét. A korabeli elmesélések szerint Spielberg elsőre komolyan megdöbbent: „oké, jó vicc, de most hadd halljam, amit tényleg írtál” – hangzott a rendezői utasítás, mikor Williams zongorán megmutatta a mindössze két hangból álló vezérmotívumot. A két hang maradt – és Oscart hozott alkotójának -, illetve a Cápával együtt a zene is klasszikus lett, amelyet számtalan más filmhez, reklámhoz és egyéb produkcióhoz használtak fel az évek során. Spielberg úgy vallott a film zenéjéről, hogy a Cápa feleannyira sem lett volna sikeres Williams munkája nélkül – csak egyetérteni tudunk a nagy rendezővel.
https://www.youtube.com/watch?v=ZvCI-gNK_y4
Keresztapa
Hegedűszó talán azóta se vált annyira "ütőssé" a filmkedvelők körében, mint a Keresztapa oly jellegzetes dallama. Az 1972-ben bemutatott film első része annak a trilógiának, mely azóta is kultikus, és melyért nemcsak a közönség rajongott, de a szakma is - számos díjat besöpört. Kultikus, csakúgy mint ez a dallam, amely egyszerre szomorkás kicsit, lenyűgöző és magával ragadó - nem hiába vált annyira népszerűvé. Ahogy pedig a zene fejlődött,a zenei divat változott, a Nino Rota által komponált dallamok számos zenészt ihletettek meg, és születtek különböző stílusú remixek.
https://www.youtube.com/watch?v=1aV9X2d-f5g
Amélie csodálatos élete
Valószínűleg nem vagyunk egyedül azzal, hogy a Yann Tiersen munkáját kedvenceink közé soroljuk. Magáról a filmről is csak szuperlatívuszokban beszéltek a kritikusok és a nagyközönség, Audrey Tautou világhírűvé vált, bár sokan csalódhattak, amikor megtudták, hogy Amélie szemeinek nagysága csak trükk volt. Persze ezekért bőven kárpótolt színészi játéka, a film története és a bohém francia életérzést zsigereinkbe varázsló zene. Ráadásul nem csak egy, de a filmben elhangzó valamennyi szerzemény meghallgatásra érdemes. A francia zeneszerző egyébként nem csak Amélie kapcsán lehet ismert, hiszen a Goodbye, Lenin! című film dallamaiért is ő a felelős.
https://www.youtube.com/watch?v=rdSKbILsezY
A tűzben edzett férfi
Harry Gregson-Williams. A Zimmer-művek egy olyan tagja a komponista, akiről még mindig nem tudom, hogy hová tart. A John Powellel közös munkái ("AntZ"; "Chicken Run") jól sikerültek, és a legnagyobb volumenű önálló filmzenéje a "Spy Game" is egy alapmuzsika a stílusban.Zenéire éppúgy jellemző a szintetizátoros ambient-hangzás, mint a kórussal kiegészült szimfonikus zenekar alkalmazása, a kettő ízléses összepárosítása pedig Gregson-Williams egyik erőssége.
https://www.youtube.com/watch?v=0hUCfEPvf8E&list=PL5A38C370656F9D3B&index=19
Star Wars
A cápához hasonlóan több legendás ritmus köthető John Williams talán legismertebb munkája. Bár ha a Schindler listájára, az E.T-re, vagy a már említett Cápára gondolunk, hamar rájövünk mennyire zseniális zeneszerzővel van dolgunk. Számos filmben dolgozott együtt Steven Spielberggel, akinek a Star Wars melót is köszönhette, ugyanis Spielberg ajénlotta zeneszerző barátját George Lucas figyelmébe. Az együttműködés eredményét pedig mindannyian ismerjük, a Star Wars zenéje a történelem legjobban fogyó non-pop albuma, Williams vitrinje pedig számos díjjal, köztük Oscarral gazdagodott. Menetelni, bevonulni, diktátorkodni csak erre a zenére érdemes.
https://www.youtube.com/watch?v=yys5iioLUNw
Életrevalók
Az olasz származású Ludovico Einaudinak köszönhetjük az "Életrevalók" drámai vonalát, zongorán előadott szerzeményei közül viszont egyik sem kifejezetten ehhez a történethez íródott. A "Writing Poems" felcsendült a 2002-es "Doktor Zsivágó"-hoz írt score-jában, a "L'Origine Nascosta" egy tétel a 2007-ben megjelent "Divenire" címre hallgató önálló albumáról, míg a "Cache-cache"-t a 2004-es "Sotte Falso nome" című filmhez írta. A nem célirányos komponálás ebben az esetben talán azért is megbocsájtható, mert egyrészt viszonylag egyszerű zenei elemekből építkező zongorás darabokról beszélünk, amelyek elsősorban a melankolikus megszólalás és az elegáns előadásmód révén válnak hatásossá, másrészt pedig önmagukban talán sosem hallottunk volna ezeket a műveket, köszönhetően a teljesen ismeretlen produkcióknak, melyekhez íródtak.
Az ötből két kompozíció viszont garantáltan megmarad az utókornak. A sodró lendületű, varázslatos "Fly" (szintén a "Divenire"-ről) egyszerre kiváló aláfestése a film elején látható száguldásnak, illetve Driss egy külvárosi éjszakája bemutatásának. Az igazi csoda viszont az "Una Mattina" szűk hét perce: a letisztult harmóniákból álló mű olyan tökéletes lezárása a filmnek, hogy számtalan újranézést/újrahallgatást követően is nagyon komolyan össze bírja szorítani a gyomrot és a torkot. Einaudi szerzeménye (az azonos című, 2004-es szerzői lemezéről) pont az általa kiváltott hatás és a filmbeli szerepe miatt válik a műfaj egyik klasszikusává, amely dallamsor legalább olyan szoros kapcsolatban áll a látottakkal, mint Driss és Philippe. Több kiszámítható téma követi egymást, ám amiatt, hogy nincsenek túlbonyolított motívumok, passzol ebbe a slágerszerű közegbe. Az egész zenei koncepcióval kapcsolatban az a meglátásom, hogy az ismerős és hétköznapi zenei elemeket próbálta összegyűjteni, amennyire a film is "csupán" annyit kíván üzenni, hogy dacolva bármilyen hétköznapi nehézséggel, meg kell próbálni tartalmas és boldog életet élni. E tekintetben pedig hibátlan végeredmény született.
https://www.youtube.com/watch?v=k016mR9tQdI&list=PLWSU2LCeK_UpLaCyjvpWHsZyAKoBfol8T
Források : http://kultography.blog.hu