PrimeFM

Kis partyarchatározó

Részletek

Közzétéve: 2014. június 30. hétfő, 11:38

Nem elég hogy véget ért a hét, még a nyár is tombol, ami már önmagában is nyomós ok lenne arra, hogy az ember belevesse magát az éjszakába.

Ha engem kérdeztek, egy percig se habozzatok, koccanjanak a poharak és kalandra fel, de a kellemetlenségek elkerülése végett érdemes azért minél felkészültebben nekivágni. A sötétedés utáni világban való eligazodást hivatott elősegíteni a Kis partyarchatározó, ami alapján könnyen beazonosíthatók az éjszakai élet legjellemzőbb embertípusai:

Kiégett partyveteránok:

Egy adott szórakozóhely és/vagy zenei irányzat első generációs rajongói, akik évről évre egyre hiteltelenebbül adják elő, hogy felhőtlenül boldogok az éjszakázástól, pedig legbelül már rég ki akarnak szállni, elegük van a szórakozóhelyeken köttetett felszínes emberi kapcsolatokból, és az önpusztító életmódjukból. Ahogy telik-múlik az idő, egyre csak nő a távolság a vágyott és a valós élethelyzetük közt, az ennek nyomán tátongó lelki űrt pedig ipari mennyiségű ital- és kábítószer-mennyiséggel próbálják betölteni, ami természetesen csak tovább ront a helyzeten. Különös ismertetőjelük, hogy minden bulin megjelennek – legyen hétköznap, szenteste, toxikus vihar, atomháború, bármi – látványosan boldogok a drogtól (ami a hosszú évek alatt úgy legyalulta az arcukat, hogy a szarkalábaikban metróvonalat lehetne kiépíteni), és végül de nem utolsó sorban, mindig a legaktuálisabb partyt tekintik életük legjobbjának.

VIP baszókák:

Szemtelenül fiatal lányok, akiket megbabonáz a pénz és a csillogás. Kizárólag a szórakozóhelyek VIP szekciójában fellelhetők, ahol igyekeznek minél gazdagabb és befolyásosabb férfiak közelébe kerülni. Nem vegyülnek a pórnéppel, noha a többségük csóró külvárosi proli, aki önerőből még egy italt se tudna venni magának. Annyit tartózkodnak az általuk vágyott életstílust valóban űzők közt hétvégenként, hogy hamar elhiszik, ők is közülük valók. Rejtélyes módon, sokkal erőteljesebben hat a viselkedésükre ez a hétvégi elitista életérzés, mint a kétszobakonyhában töltött panelszürke hétköznapjaik. Jellemzően bármeddig elmennek azért, hogy a jómódú partnerük oldalán belekóstolhassanak a gazdagok életébe. Idővel rájönnek, hogy ők se lesznek fiatalabbak, és mikor már a VIP parkoló összes kocsijában a szájukba élveztek egy miniszoknyáért, vagy egy másnapi ebédért, a testüket meg kezdi lelakni az éjszaka, mint a tanácsi lakást, dönteniük kell, vagy teherbe esnek valakitől, aki hosszútávon is biztosítani tudja számukra a vágyott luxust, vagy mehetnek pornózni, escortozni, gogozni. Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy általában a második verzió valósul meg, végleg bedarálja őket az éjszaka, és mire eltűnnek a süllyesztőben, a VIP bejáratoknál már ott toporog az új baszóka-nemzedék, akik még fiatalabbak, még elszántabbak, és egyre többen vannak…

Zsebgengszterek:

Suhancok, akikkel tévedésből Donald kacsa kalandjai helyett Donnie Brascot nézettek kiskorukban. Úgy  viselkednek, mint akikben Nicky Santoro reinkarnálódott. Zsenge koruk és fejletlen fizikumuk ellenére gond nélkül képesek golyóálló maffiavezérnek képzelni magukat, aki azt tesz amit csak akar, bárkibe beleköthet, bármit el tud intézni. Mindig akad köztük egy-egy valódi bűnözőpalánta, akit prófétaként tisztelnek, hiszen általa érezhetik ők is olyan mámorítóan alviláginak magukat. Vonalzó módjára méregetnek mindenkit, kortól és nemtől függetlenül, persze csapatosan, nehogy egy technikásan ütő fiú, vagy egy magabiztosan fellépő lány rövid úton romba döntse a marcona gengszter imidzsüket. Lehet néhány jó évük egy-egy, a facecontrolt és a tizennyolcas
korhatárt lazábban értelmező szórakozóhelyen, aztán jön a kijózanító valóság, a szüleik visszazavarják őket az esti iskolába, vagy mehetnek pizzafutárnak.

Hétvégi hódítók:

Annyi közük van az éjszakához, mint Pablo Escobarnak a drogprevencióhoz. Maguk se pontosan tudják mit keresnek ott, csak lazítani akarnak, felejteni, kikapcsolódni. Általában párkapcsolati kudarcok hajszolják őket a szórakozóhelyekre, csalódottan, kiéhezve, botrányosan lerészegedve. Nem igazán tudnak táncolni, ismerkedni, szexin felöltözni, épp ezért minden morzsányi figyelemért nagyon hálásak, így gyakran kötnek ki hajnalban valaki
ágyában – aki feltehetőleg nem is rájuk vágyott, csak valamiért nem jutott neki más. Ezeket a könnyen elvihető, az éjszakában rutintalanul mozgó lányokat hívja a szakirodalom lepattanónak. Példamondat: „tudom hogy már hajnal van, de azért még beugorhatnánk picit lepattanózni valahova.”

Cápák:

Mint azt a nevük is mutatja, vérbeli ragadozók. Egyetlen dolog motiválja őket az éjszakában, ez pedig a vadászat. Legyen szó zsúfolt fesztiválról, vagy egy kihalt bárról, mindenhol az ismerkedés lehetőségét keresik. A vonzerő és a kémia a gyengéjük, a pénztárca vastagsága általában hidegen hagyja őket. A cápákat könnyű beazonosítani, többnyire a gyanútlanul szórakozó tömegben cirkálnak, érdeklődést sejtető tekinteteket fürkészve, vagy már lecsaptak, és az áldozatukat puhítják egy félreeső sarokban. Ha velünk érkeztek, akkor a belépést követő 3-5 percben szem elől tévesztjük őket, és csak idő kérdése hogy egy sms formájában hivatalosan is
elbúcsúzzanak tőlünk, exkuzálva magukat a zsákmányukkal történő angolos távozásuk miatt.

Mecénások:

Különös ismertetőjelük, hogy dúsgazdagok. Elég színes csoport ez, mind a kort, mind pedig a habitust tekintve. Némelyikük nem is hivalkodik a vagyonával, egyszerűen csak annyi pénze van, hogy gond nélkül itathat mindenkit egész éjszaka, és él is ezzel a lehetőséggel. A VIP baszókák legfőbb- és a nőstény cápák másodlagos célpontjai, hiszen a társaságukban garantáltan ingyen fogyaszthatnak az éjszaka folyamán, bevonva akár barátaikat, barátnőiket is. Tipikus mecénások a hazánkba látogató külföldi üzletemberek, akik reprezentatív hölgytársaságot keresnek, na meg annyi pénzt, hogy az egész pultot megvehetnék a teljes italkészlettel, a személyzettel és a kassza tartalmával együtt.

(Részlet a Függőleges mosoly című könyvből.)

Forrás: Pataki Tamás

http://fuggolegesmosoly.blog.hu